Úgy érzem most egy magyar bejegyzésre van szükségem, az érzéseimmel kitöltve azt.
#1
Mióta megtudtam E.-től AZ infót, nem tudok már rájuk úgy nézni, mindig eszembe jut egy bizonyos dolog.
#2
Ismét kezd rajtam eluralkodni a megfelelni vágyásom, és arra képtelenségem.
#3
Borzasztóan hiányzik a barátnőm, mivel múlthét szerda óta nem találkoztunk mert nem ért rá.
#4
Szeretnék célratörőbb és kitartóbb lenni. Mikor a belsőhang azt súgja 'képtelen vagyok rá' általában kitaposom érte a belét, és megcsinálom, ha mégis képes vagyok rá.
#5
Boldog vagyok, hihetetlenül, de egyúttal hihetetlen nagy űr is van bennem.
#6
Hihetetlenül eltávolodtam attól az embertől, akiért annó bármit feladtam volna. Hihetetlen fos, de így alakult. És ha nem tudnánk már olyan jól elbeszélgetni mint annó... akkor már a küzdésre sem érzek kényszert.
Vajon annó őszinték voltak a beszélgetéseink? Tényleg bízott bennem egy icipicit is legalább? ... who knows...
#7
Szeretnék új szintekre kerülni az életem minden pontján, amelyik ponton még nem jutottam magasabbra.
#8
Botrányosan lecsökkent azon barátaim száma, akiknek megnyílok és megosztom velük a dolgaim. És ennek nagyon örülök.
#9
Egyre jobban undorom az emberektől. És a "barátaim" új "szenvedélyei"től. értsd: fű, drogok
#10
Szeretnék neki mindent megadni. És támogatni bármi is történik. Hihetetlenül félek.. és féltem.
that's all~
most valamivel talán üresebb a fejem~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése